Rózsák képei

 Író: Toffy

Cím: Rózsák képei

Minősítés: NC-17

Párosítás: hide x Yoshiki

Írói megjegyzés:

Vidámnak szerettem volna a végét, de szomorú lett. Ehh… Ne hari… De remélem tetszik. A címet is meg fogjátok érteni.

Van egy pár rész, hogy poénra szántam.

A piros lötty pedig egy Sikoly névre hallgató koktél… XD Üt az tuti.

Yoshiki POV.

Furcsa. Mikor először megláttam hidét furcsa volt. Emlékszem arra a beszélgetésre, amit telefonon hajtottunk végre először. Rövid volt, lényegre törő, pár mondat. Bemutatkoztunk, köszöntünk, kérdeztem, szeretne e csatlakozni, hol találkozzunk.

Majd találkoztunk. Sosem felejtem el. Megláttam azokat a szemeket, azt a szájat, az egész embert. Utána beszélni kezdett. Számomra, mint a méz. Nem tudtam mi történt velem. Hazaértem és éreztem, ahogy gondolataim maguktól terelődnek felé. Gyomrom megszűkül, és megannyi lepke száll szanaszét és próbál menekülni. Nem értettem. Ha igaz is volt, nem fogadtam el. Mosolyogtam, hogy biztos csak az új ismeretség kezdete miatt. Izgultam.

Egyiknap felhívott, hogy jön másnap próbára. Azt hittem felrobbanok örömömben. Letettem a telefont és éreztem, ahogy testem felforrósodik, a gyomrom szűk és egy falat nem menne le torkomon. Egész éjjel forgolódtam. Egy örökké valóságnak tűnt amíg indulásra készen nem voltam.

Végül próbánknak vége lett. Ez így ment hónapokig. Közelebb kerültünk egymáshoz barátilag. Toshi egyszer megállított.

„Yoshiki mi történt veled? Egy ideje olyan furcsa vagy. Alig lehet néha hozzád szólni. MI van veled?”

„Semmi. Csak… Csak utóbbi időben megismertem valamit, amit nem kellett volna. Régi barátom vagy. Fontos vagy számomra. Ígérd meg, ha elmondok egy titkot, nem fogsz kinevetni.”

„Megígérem. Senkinek az ég adta világon. De hátha segíteni is tudok. Bökjed ki mi az.”

„Amit megismertem, azok a sok kis lepkék. Mikor meglátom, újra érzem. Mikor csak rám néz, nem vagyok magam. Olyan nyugtató. Szavai simogatnak. Minden percben vele lennék, de nem lehet.”

„Hehe. Csak nem megismerted a szerelem fogalmát? Kis Yoshiki felnőtt. Ő hogy viszonyul hozzá? Kedves lány?”

Itt nyeltem egyet. „Kedves. Nagyon…” Toshi mosolygott. ’Te is ismered.” Toshi szemei kinyíltak, de még mosolygott bíztatóan. „hide az… Mióta ismerem.” Behunytam szemem, nem akartam látni, ahogy Toshi kinevet vagy megalázóan, sajnálkozóan rám néz.

„Ezt komolyan mondtad? Ha igen, akkor segítek neked, de semmi biztosat nem tudok mondani, nála nem.”

„Tudom, Toshi, tudom… de azért köszönöm. Nem tudom még, hogyan kéne tudatára adnom. Azért nem akarok elé állni és közölni, hogy bocs basszus szeretlek, jaj nem, nem mint havert, hanem mint szerető kellenél nekem…”

„Tényleg hülyén hangzik…. De maradj mellette és segíts neki, meg így jó ahogy vagytok.”

Megfogadtam Toshi tanácsát vele voltam mindig. Jó volt nekem is, hogy láthattam, segíthettem, megmutathattam dolgokat, néha bepillantást kaphattam a pólója alá, vagy éppen örültem mikor hajolt le valamiért, én meg teljes kilátást kaptam a fenekére. Olyan formás… Ez így ment idestova lassan 3 éve. Közben tény és való, felkapottabbak lettünk. Szerettek minket japánban. Fotózásokon vettem részt gyakran. Próbáltam kompromittáló lenni. Gyakran hidének megmutattam képeim. Némelyiken láttam, hogy sűrűn nyel. De ennek csak örültem. Legalább tudom, hogy szép vagyok bizonyos szinten.

Egyik nap Toshi szólt, hogy Pata, Heath és hide lemennek az egyik bárba. Mennék e velük. Persze… én ne mennék? Örömest… Próbáltam valamiért kiöltözni. Egy képet alkotni. Részben tudtam, hogy hidét felejteni kell. Nem lesz enyém és nem tehetek semmit. Barátok vagyunk és ne rontsuk el. Leparkoltam kocsimmal és kiszálltam. Rágyújtottam és bementem. Füstös hely volt. Mindenki részeg, de végül őket is megtaláltam. Mindenki ott volt hidét leszámítva, így őket köszöntöttem első soron. Azt gondoltam még nincs itt, mert a közelben lakik egyáltalán nem messze. Gyalog talán 10 perc.

„Hol van hide? Még nincs itt?” Kérdeztem vigyorogva. Láttam Toshit ahogy megharapta a szája szélét.

„Bent van. Bement táncolni.. Egy nővel, akivel itt találkozott.” Én még mosolyogtam. Biztos nincs gond.

„Jahj, értem. Majd jön.” Majd vigyorogtam, mint a tejbe tök és valami furát éreztem megint. Majd megláttam hidét. Jöttek ki s közben a derekát fogta a nőnek, utána még meg is csókolta. Azt hittem hányok. Hirtelen észrevett. Vigyorogva megindult felém, 2 puszit kaptam. A lány kezét nyújtotta. Nem fogadtam el. Először éreztem ezt. Talán ennek a neve az, hogy féltékenység. Éreztem, hogy rosszul vagyok. Émelyegtem. Ölni tudtam volna. Megfojtani egy kanál vízben a másik ribancot. Ekkor éreztem, ha sohasem, de most minden bájam be kell vetnem, de meg kell szereznem ettől a csajtól hidét. Visszamentek táncolni, én a bárhoz mentem. A pultoshoz fordultam.

„Valami jó erősből 2 pohárral.” Láttam kevert valamit. Piros színe volt és alul fehéres átlátszó.

„Parancsoljon.” Kifizettem, és rögtön lehúztam helyben mind a 2 pohárra. „Uram, ettől most tényleg kiüti majd magát…” Igaza volt. Éreztem, ahogy forog a világ. Szabad vagyok. Elengedem magam. Elszáll az akaraterőm. Ha hide megteheti valakit összeszedjem, akkor én is. Ostobának éreztem magam, de ki mentem tánc parkettre. Ostobán a csípőm mozgattam, mindent csináltam, jómagam sem emlékszem. Éreztem egy kar körülfon és lelassít. Valaki a fülemhez hajolt.

„Hé, jól nézel ki. Nem láttalak erre fele eddig. Mióta vagy itt?” Megfordultam és egy nagydarab részeg ittas volt ez. Az alkohol és a tudat keveredett. Futni akarok és játszani. Majd megragadott valami. Nem tudtam felfogni semmit. Csak szorított valaki magához. Megijedtem, most mi fog történni. Éreztem egy kéz simogatja a hátam.

„Nyugi. Shh.. nem fog bántani, csak szedd össze magad, látom nagyon részeg vagy…” Egy jól ismert hang. hide… Odasimultam a mellkasához. Ő alacsonyabb volt nálam, de nem sokkal, így ha még dülöngélek is. Majd éreztem sírnom kell. Kiegyenesedtem, és amennyire tudtam sétálni, elsétáltam. Kimentem Toshiékhoz, azt mondtam, hogy mosdóba megyek. Egy darabig beültem a kocsiba, de vezetni nem mertem. Tudtam végem lenne. Így sétálni indultam a szórakozóhely melletti erdőben. Szép volt éjszaka, főleg ittasan. Hirtelen egy kéz megrántott egy fához.

„Ne moccanj, mert meghalsz.” Ismerős hang. A benti pasi a bárból…

„Férfi vagyok, engedj. Engedj eeeeeell….” Nyafogtam, mint az 5 éves. Közben nevettem.

„Nem nagyon izgat. Lyuk, lyuk más kerettel.” Ekkor ijedtem meg. Kezdett a maradéknyi elmém kivilágosodni. Leesett mit akart, de már szedte le a felsőm. Hirtelen sikítani kezdtem és kapálózni, hogy hagyjon békén, de csak rosszabb lett. Egyszer csak éreztem, hogy a súlya eltűnik felőlem és valami tompán ütött.

„Takarodj innen! Bánom is én, de el innen!” hide hangja. Megnyugodtam. Nincs már baj. De van. Részeg vagyok és meg akartak erőszakolni. Feltápászkodtam.. Vakon kerestem hidét és átkaroltam. Akaratom ellenére adtam neki egy szájra puszit. Rövid volt és gyors, csak találkoztak az ajkak. Az puha és bársonyos volt. Azonban ahogy elhúztam magam éreztem egy tenyér csattan arcomon. Fájt helye, de tompulva éreztem.

„Te sokat ittál, nem vagy magad és nem gondolkodsz. Ráadásul azt mondtad mosdóba mész és 1 óráig ott voltál, vagyis pont az, hogy nem ott voltál.. Majdnem megerőszakoltak… Tudsz te gondolkozni?” Utóbbi emelt és ideges hangon jött ki. Nem érdekelt el lök e, újra kapok egy pofont, de átöleltem. Őt akartam, nem mást. Átölelt s fülembe súgott.

„Gyere most velem, megyünk szépen haza.” Nem emlékszem másra. Teljes sötétség.

Valami csörög. Ugrottam és felkaptam a telefont.

’Moshi, moshi. Yoshiki desu.”

„Ő… Yoshiki mi a frászt keresel te ott. Csak nem? És én nem tudok róla?” Hallottam Toshi vihogását. Majd megfordultam. Hide álmos szemekkel nézett rám és kikapta a kezemből a kagylót.

„hide desu…” Válaszolta még mindig álmosan.

’Iee… Hai… Iee… iee… Hai… Hai… Hai… Ano… Hai..” jöttek a különféle beleegyezések én csak néztem miről lehet szó. Közben felém pillantott hide néha. Majd harsányan nevetni kezdett. „Toshi nem, semmi nem történt köztünk, erre megesküszök. Annyi, hogy tegnap miután összeesett, még hányt is és inkább itt mint egyedül és baja legyen…” Én benéztem a takaró alá és most realizáltam igazán, hogy tök meztelen voltam. Gyorsan visszatakartam magam és vörös lettem. Semmi nem történt, semmi… hál égnek… Még csak hozzám sem ért? Szomorú képet vágtam, miközben hide letette a telefont és rám nézett. A még paradicsom piros arcom rá fordítottam, de ő csak vigyorgott.

„hide… Tényleg ilyen rossz voltam? Akarom mondani, tényleg összeestem és még hánytam is?” Közben kúsztam felé óvatosan. Ismertem. Ha megölelem, minden megoldódik.

„Igen Yoshi.. Miután összeestél, úgyhogy örülj, hogy melletted voltam. Máskor ne csinálj ilyeneket. Mit ittál és miért?” Ajjaj. Most jött el a hallgatás ideje. Gyűlöltem hazudni és most mégis… Nyeltem. Majd éreztem könnyek gördülnek le arcomon, odabújtam hidéhez és szorosan megöleltem. Bántam mindent, az ostobaságom, a féltékenységem, amit tettem… Tudtam, nyugodtabbnak kell lennem, mert elszalasztom végleg őt.

„Mi történt tegnap azzal a lánnyal?” kicsit ingerültebben mondtam, mint szerettem volna.

„Semmi. Csak játszottunk. Ő is csak játszott és én is. Mert a pasia külföldön volt és én is szabad voltam, így egy este kis kavarásokkal ártalmatlan.” BEZZEG! Azt a ribancom megcsókolja játszásiból, de engem barátságból sem, még pofon is csap. Ebben nincs igazság. Gondoltam megérdeklődöm, így elővettem lágyabb hangom.

„hide… Akkor miért kaptam pofont tegnap éjjel? Pedig én csak szájra puszit adtam és  nyelvem sem dugtam le a torkodon…” Megint nevetett…

„Nem, nem azért kaptad te azt. Amit tettél. Az ostobaságodért. Részegen nem szólsz senkinek, le lépsz, ráadásul azt sem tudtad mit teszel… baka…” Oda bújtam még szorosabban hozzá és szemébe néztem.

„De én tudtam. Mindig is.” Az utolsó szavaim elhalványultak. Éreztem arca közelségét ahogy hajoltam felé. Végül egy apró szájra puszit adtam ismét neki. Majd visszatértem ajkaihoz immár rajta hagytam a saját ajkaim. Tegyen valamit, imádkoztam azért, hogy ne lökjön el most. E helyett éreztem, hogy szája megnyílik és nyelve, a számba csúszik. Oh istenem! Az a lágy, forró, selymes hús. Nyelve harcot vívott enyémmel, éreztem, ahogy olvadok a csókban, és nem szeretnék felkelni s kinyitni a szemem. Majd amilyen hirtelen kezdődött úgy vége is lett. Kinyitottam szemem és mélyen néztem az övéibe. Azokba a barna mélységekbe.

„Nekem ne problémázz, hogy mást megcsókolok tégedet meg nem hagylak. Boldogabb vagy, hogy a te torkodon is ledugtam a nyelvem?” Mondta amolyan szarkasztikus humorral. Én csak mosolyogtam. „Mellékesen a kocsid a parkolóban van még, ahol hagytad… Majd menj el érte ha jobban vagy…”

Még mindig éreztem számban az ízét és selymességét. Csak bólintottam mosolyogva, és megöleltem szorosan. Nem tudom már miért szerettem belé, de most tudom, hogy nélküle egy lélegzetnyi levegőt nem tudnék venni. Nyugtat az ölelése, nyugtat a hangja, hacsak mellettem van. Noha lehet már ő is észrevette.

„Ma elmarad a próba. Ezért hívott Toshi. Este megyünk megint bárba? De veled leszek, és nem fogsz inni. Oké?” én bőszen bólogattam.

Este ismét találkozott mindenki. Gondoltam jobb ma este hidével lennem. Azért is, hogy ne igyak, meg jó látni őt, hogy folyton itt van. Nekem legalább is. Többiek láttam miként hülyülnek. Én bementem körbenézni a  táncparketten, nincs e itt a megerőszakolós barátunk. Szerencsémre, nem… Beljebb mentem. Valaki fogta derekam és óvatosan ringatta csípőm. Megfordultam és láttam, hogy hide az. Lenyugodtam. Lassú szám volt így hozzásimultam. Csak kedvesség. Semmi több. Aztán éreztem egy kéz csúszik le csípőmön, a fenekemet szorosan megfogta és belecsípett. Ijedtemben megugrottam és nagy szemekkel néztem rá, hogy ez most mi volt. Ő csak vigyorgott és megölelt. Hirtelen leálltunk, helyesebben én. Jött egyenesen felénk a ribanc tegnapról… Majd hide is megállt és felé nézett. A csaj előbb szólalt meg.

„Ő… Szerbusztok… Ezt úgy előbb is mondhattad volna.. Mármint, hogy a csajod ő…” Nah itt volt részemről nézelődés. Az oké, hogy azt hiszi együtt vagyunk, de NEM vagyok nő! Grr.

„Nem, mi se nem vagyunk együtt, se én nem vagyok nő.” A csaj szemei nagyra nyíltak.

„Oh!” Ez valahogy nem tetszett, mert eszméletlen széles vigyor lett a képén. „Csak az én kedvemért megcsókolnátok egymást?” Na most itt fagyott belém a vér. Ez hülye… ez nem normális. Itt a tömeg kellős közepén? Egy ilyen kérdés??? Gondoltam hide is így vélekedik...

E helyett a következő mit éreztem, hogy valaki a nyakamnál hátrahúz és szájaink találkoztak. Ismét éreztem az ízét, azzal a selymes lágysággal. Keverve az alkohollal és az ő egyéni finom ízével. Mi mást tehettem volna, átkaroltam szorosan a nyakát és mélyítettük a csókot. Valami más volt ebben és az előzőben. Nem tudtam, hogy én vagyok a hülye és beképzelem vagy tényleg sokkal lágyabb, mégis tűzzel teli volt ez. Mikor elszakadtunk a csaj vigyorgott és meghajolt egy köszönés képen és eltűnt. Mi újra egymásra néztünk. Nem tudtam mi van, forgott a világ, de most nem az alkoholtól. Hide a kezemnél fogva odarángatott a bárhoz, rendelt valamit. Kezembe nyomott egy poharat és nála is egy ugyan olyan volt. Koccintottunk és lehúztam. Nah ez volt a baj. Rájöttem, hogy ez a szörnyű tegnapi lötty volt mit nem bírtam. Nem sokkal később szédültem. Belekapaszkodtam el ne essek, de ő rajta látszólag nem hatott.

„hi.. hi.. hide… Me… Menjünk vaahova. El.” Mondtam akadozva, nem tudtam koncentrálni. Ő megfogta derekam, hogy el ne essek. Köszöntünk a többieknek és elindultunk felé.

Hideg volt az éjszaka. Próbáltam közelebb bújni hozzá, hogy kaphassak az ő melegéből. Nem tudom miért, de nagy valószínűséggel az alkohol hatására több bátorságom lett. Most én voltam aki elkapta a nyakát és megcsókoltam. Nyelvem óvatosan elkezdtem futtatni alsó ajkán, majd fogain végig, de nem kellett nagyon sokat engedélyre várni, egyből engedett. Gyűlöljem az alkoholt vagy szeresem? Mivel a következő lépésem vele szemben az volt, hogy kezem csúszott le az oldalán, ő meg visszahatott erre, mind a 2 keze eddig derekamon pihent, de egyik megindult lefele, azt hittem megint  belém csíp és ettől arra számít megugrok, e helyett magához húzta ágyékom, keze lassan tovább csúszott combomon, időközben mozogtunk és én egy fal ellen lettem nyomva. Így a keze mi csúszott le, megfogta erősen combom és felemelte a bal lábam. Ez volt a baj. Olyasmit éreztem mit sohasem. Immár hide kemény volt és tagja bőszen meredt combom ellen. Pillanatokra álltunk meg levegőt venni, de egyszer szája nyakam felé haladt és ahol a nyakam és a kulcscsontom találkozott eleinte csak nyalni, enyhe puszikat, majd szívni kezdte. Egyből leesett, hogy holnap, ha próba lesz észre veszik és mást is fognak hinni, de ha így haladunk más is fog történni. Haladt felfelé a nyakamon és újabb pontot talált meg ott is elhagyta jelét. Hirtelen éreztem, hogy ha megtörténik, akkor sem ma kéne ennek. Mikor mind a ketten részegek vagyunk és lehet holnapra nem fogunk rá emlékezni vagy megbánjuk. Óvatosan letettem lábam és közénk tettem kezem, megállítva őt. Nézett rám.

„Bocsánat. Nem akartam, ha te sem akarod.” Majd megsajnáltam és adtam szájára egy puszit.

„Nem, nem arról van szó, hogy nem akarom. Akarom, de nem részegen.” Ismét átkarolta derekam és sétáltunk tovább. Éreztem szívem vadul ver, ezt ekkor vettem csak észre. Nem tudtam jó ötlet e felmennem hozzá vagy sem, de bíztam benne. Tudtam, ha nemet mondok, akkor békén hagy. Felértünk hozzá. Bezárta az ajtót és a sötétség vett körül minket. Ahogy megtaláltam őt, ismét vad csókunk elkezdődött. Már nem tudtam, hogy miként. A következő mire emlékszem, hogy a hálószobában az ágyán vagyunk és fél meztelenek voltunk és utána sötétség. Mint előző nap. Reggel felkeltem egy szál boxerben voltam semmi egyébben. Mélyen aludt mellettem hide. Első dolgom az esti történtek után, hogy kezem eszméletlen gyorsasággal fenekemhez ért és megnéztem, de semmi nem fájt, semmi jele, hogy bármit csináltunk volna. Elkezdtem lenyugodni. Jó. Láttam szemem sarkából, hogy hide is ébredezik. Álmosan nyújtózkodott. Majd hirtelen zavart kifejezés lett úrrá rajta. Átölelt, ez most jól esett.

„Emlékszel a tegnapra? Folytattuk? Mert részlegesen emlékszem és az ágy után sötét minden.” De hide még kérdőbben nézett rám…

„Ö… Nem emlékszem semmire. Csak míg odajött hozzánk a csaj, utána csók, utána bár és elindultunk hazafelé. Eddig vagyok képben. Utána már nem..” Nem tudtam, hogy ennek örüljek vagy ellenkezőleg, legyek e szomorú. Próba szerencse alapon megpróbálom…

„Majdnem szeretkeztünk…” Éreztem, ahogy vörösebb lettem és nem mertem szemébe nézni. E helyett ő csak vihogott. Utáltam ilyenkor. „Nem poénkodom…”

„Hm… Akkor be lehettem indulva, ha rád is rád hajtottam.” Itt besokalltam. Kiugrottam az ágyból, felkaptam szétszórt cuccaim. Hide meglepődött fejet vágott mit teszek, de már nem érdekelt. Sietve kinyitottam az ajtót hátranéztem és egy egyszerű viszláttal becsaptam ajtót. Ahogy elhagytam a lakást könnyeim patakokban folyni kezdtek. Csak egy játéknak éreztem most magam, akit ha akar magáévá tehetett volna és reggel egy bocsánattal meg lett volna oldva.

Ahogy tudtam, beültem autómba. Mai nap semmit nem akartam, csak hagyjanak békén. Hazaértem Toshit felhívtam és közöltem tárgyilagosan, ma elmarad a próba. Holnap legfeljebb. Majd le is csaptam az otthoni telefont. Valami mintha nekem hiányzott volna. Összeszedtem cuccaimat egy utazótáskába. Elhatároztam nagybátyámékhoz elmegyek, úgy is rég voltam ott.

Valaki kopogott.

Ajtót nyitottam és hide állt ott. Néztem furcsán rá.

„Mit akarsz? Épp megyek el…”

„Iratok nélkül nehezen…” majd átnyújtotta irattárcám. Csak én lehetek ilyen hülye. El akartam venni tőle. Ő felfele nyújtotta kezét, hogy nyújtóznom kelljen. Hátra dőlt. Akármennyire magas vagyok karjaim annyira nem hosszúak, meg ő kényelmesebben dőlt hátra. Amikor majdnem elértem átkarolta derekam és magához szorított. Eszméletlen hülye pózban lehettünk, de lényegtelen. Beljebb tolt, becsukta maga mögött az ajtót és megcsókolt. Próbáltam kapálózni, ellökni, de nem sikerült és valljuk be, nem erőltettem meg magamat. Ismét a falnál találtam magam. Mániája? Noha immár mind a ketten józanok voltunk. Keze csúszott fel derekamtól és felhúzta felsőm, mialatt kereste a bejáratot. Hideg kezei meleg húsom ellen… Éreztem szívem gyorsabban ver, kezei megtalálták mellbimbóim. Éreztem ujjai játszanak velük. Ajkai ismét megtalálták nyakamtól lefelé vezető utat. Csípőmön lendítettem, hogy összeérjenek ágyékaink. Félelmetes mi kezdett úrrá lenni rajtam. Másik keze ami eddig nyakamon volt, óvatosan haladt lefelé körkörös mozgásokat végezve. Vicces lehetett külső szemmel. Combközépnél lehetett a tenyere mikor pozíciót váltva becsúszott a két combom közé. Így hirtelen nem tudtam mit tegyek. Egy pillanatra befeszítettem, de mintha ők önálló életet élnének lazítottak és szétnyíltak. Éreztem ahogy a kéz siklik felfelé combom belsején és egyre érzékenyebbé válok. Nadrágom is szorítani kezdett. Francba… Majd megszólaltam először.

„nem akarlak igazán megzavarni, de… Ahh!” na igen ekkor kellett megtalálni legérzékenyebb részem egész testemen. Majd folytatva nadrágon keresztül el kezdte simogatni immár eléggé álló férfiasságom… Közben a nyakam harapdálta, így valami végigfutott gerincemen… „Tehát… Arra szeretnék… hálószoba…” egy pillanattal később hide fülemhez hajolt és ágyékainkat elkezdte dörzsölni és belenyögött halkan fülembe. Ez még talán jobban felizgatott, mint mindenen más. Utána szétváltunk, felsétáltunk a lépcsőn egyenesen hálószobámba. Enyhe fény volt, mert redőnyök félig voltak lehúzva. Ágyamon nem volt ágytakaró, így az ágynemű volt rajta szépen elterítve. A takarót ledobtam a földre… Inkább minden a lepedőre, mint a takarómra… Lefeküdtem az ágyra, a hátamra széttett lábakkal. hide elhelyezkedett két lábam közt, majd lehúzta felsőét, félredobta, utána az én felsőm is lehúzta, ugyanott landolt. Újra célba vette mellbimbóim immár szájával. Harapdálni kezdte és szívni. Én próbáltam mellkasom felfelé nyomni, hátam ívelt, de sehogy sem érte el vágyam csúcsát. Kezei közben hol simogattak, hol ágyékom célozták. Időközben én is összeszedtem bátorságom. Vonaglottam alatta egyszerűen.  Mire hide felemelte vigyorogva fejét.

„Mindig is tudtál vonaglani mint egy ribanc, de így most különösen szép vagy…” Honoráltam, hogy lábaim hátán összekulcsoltam és ringattam csípőm előre-hátra és tudtam már valami elindult kettőnk közt mit senki nem tud, hogy mi az.

Következő amit tudtam, hogy szükségem van rá. Akarom…

„hideeee… Akarlak…”

„pardon… Nem hallottam mit mondasz.. Ismételd meg…”

„Akarlak!” Most már könyörögtem.

„Mégis mit akarsz?” Itt válaszolnom kell és sejtelmes vigyora elárulja, hallani akarja.

„Mit… mit… Azt, hogy bassz meg, mit...”

„Csak nem türelmetlen lettél… Valaha voltál már pasival?”

„Nem…”

„Van síkosítód vagy kézkrémed?”

„Kézkrém az biztos van, síkosítóm nincs…”

„Pedig az jobb lenne.. tarts ezentúl magadnál…” Ez a mondat tetszett. Elindultam a kézkrémért a közeli szekrényhez. Közben láttam hide valamit kotorászik zsebében. Visszatértem s visszahelyezkedtem, hogy két lábam közt legyen hide. Immár azt is láttam mit keresett… Egy csomag óvszer volt nála. Hehe. Tényleg igaz, jobb ha mindig van nálad óvszer, mert te sem tudhatod mikor kell… De valami felmerült bennem.

„hideee…”

„Mond Yoshi mi történt?” Kezébe nyomtam a kézkrémet.

„Nem akarom, hogy azt a förtelmes valamit használd.” Látszólag ezen meglepődött.

„Miért ne? Téged segít igazán…”

„De ne. Olyan mintha gátak lennének köztünk, és én nem kaphatnám meg amit akarok. Nem egy gumit akarok érezni, miként tud ki-be csúszni a lyukamban.” Hide csak vigyorgott és ingatta fejét, majd visszatette a zsebébe. Ennek örültem. Éreztem, elkezdte kikapcsolni a nadrágom. Először s gombot és a cipzár jött utána. Lehúzta rólam és félre dobta. Már csak egy szál bugyi szerüség volt rajtam. Kezei ismét masszírozni kezdték férfiasságom és a combomat. Ez nem fair, én rajtam már csak egy szál rongy van, rajta gatya is. Mohon elkezdtem kibontani nadrágját és lehúzni róla. Ekkor perverzitásom gondolatokban megnőtt. Hide nem viselt semmit a nadrág alatt.

„hide… Te látom minden esetre felkészültél.” Lenéztem farkára, ami árulkodott az elhanyagoltságtól. Kezébe vette a kézkrémet és két ujjára folyatott belőle. Hátamra dőltem széttett lábakkal és lazítani próbáltam amennyire képes voltam. Éreztem egy ujját ahogy lyukamnál körözik. Furcsa és idegen érzés volt. Végül csúszott befele. Kirázott a hideg a hideg krém és az ujj összhatására. Félelmetes kimondani.. Utána követte a második és harmadik. Már egész kényelmessé vált és kezdtem hozzászokni, amikor hirtelen kihúzta ujjait. Megnéztem mi történt, mi történik és rájöttem nincs okom aggódni. Valami nagyobbal fog már próbálkozni. Visszadőltem hátamra és amennyire tudtam lenyugtattam magam. Valami fura érzést éreztem altájamnál, de már késő volt. Egy pillanatra megundorodtam magamtól és attól a valamitől ami csúszott óvatosan beljebb. De megint lenyugodtam és hide csókjai még jobban nyugtattak. Fájdalmat éreztem, mintha belülről szaggatna valami és mégis mennyei érzés. Lassan elkezdett mozogni. Éreztem valami feltör bennem. Elárasztotta valami forró borzongás a testemet. Gyorsított. Egyre hangosabban nyőgtem, már nem kaptam szinte levegőt. hide közelebb volt hozzám, mint valaha. Még… „Ahh…” Újabb kéjsóvárgás töltötte ki elmém. Akarom! Magamhoz húztam amennyire lehetett, szinte szorítottam. Körmeim vállába mélyesztettem, minden porcikáját magamban és magamon akartam érezni. Ritmusa felgyorsult. Keze elérte elhanyagolt férfitagom. Elkezdte simogatni, és egyszer-kétszer végig húzta kezét rajta és az ő ritmusával elkezdte verni. *író: hehe magyarul nem tudom szebben*  Levegő forró volt. Ágyékom egyre jobban megfeszült végül kiöntöttem magam kezére és a gyomromra. Ő még folytatta. Éreztem mikor tempója gyorsul és arcán az izmok megváltoznak és altáján is az izmok húzódnak. Végül elment. Szájaink keresték egymást. Még pár percig így maradtunk egybefonódva, csókolóztunk és csókokat adtunk egymásnak. Végül kihúzta magát belőlem. Fáj altájam, de nem érdekelt. Csak az, hogy itt vagyunk egymás mellett. Odabújtam Hidéhez és füléhez hajoltam.

„Hide… Szeretlek…” – Ő nem válaszolt elején. Megijedtem.

„Én is… De… Ha mi most így egyben leszünk… A banda jövője nem lesz fenyegetve?”

„Nem.. Csak ne hagyj el… Így.. Most.. Kibírom, ha magunk miatt lesz valami, de kérlek, adj egy esélyt.”

„Hát… Végül is. Rendben… Többiek tudhatnak róla vagy csak később?”
”Később, de most aludjunk…”

Egy idő után szép lassan tudtak a kapcsolatunkról szavak nélkül is. Ahogy öltözésnél lopva egymásra pillantottunk, kisebb puszikat váltottunk, egymás mellett voltunk, eltűntünk egy időre. Tudták mi folyik a háttérben. De a rajongóknak is feltűnt.

Ezek az emlékeim. Csak a jóra emlékszem. hide halott. Tudom, de bennem él és örökké élni fog. Nekem adta a lelkét. Én tehetek róla. Bűntudatom van. Megcsaltam… Egy életre megtanultam a leckét. Hiányzik, de tudom most egy jobb helyen van és rám vár. Egyszer újra találkozunk és nem lesznek többé emberek és nem számít semmi többé… Most vissza teszem a képeket. A videókat nézem meg egy nap.. Talán újra össze fog állni a banda, de… hide nélkül nem lesz a régi.

Örökké velem vagy, tudom. Szeretlek… Örökké!

---   Owari   ---