Cím: Beszélgessetek végre!

Író: Toffy

Párosítás: Kirito x Aiji; Kohta x Jun *picit*

Minősítés: NC-17

A Pierrot tagjai szokásos nyaralásukra mentek. A csapat felállása többé-kevésbé érdekes volt. Takeo mindenki apja, Kohta és Jun imádták egymást, Kirito és Aiji azonban egymás számára közömbösek voltak. Nem beszélgettek, ha igen akkor is egy-egy számról vagy a fanservice-ről, de azt is azért Aiji vállalta el, mert mindenki más tartózkodott és így legalább mutat Kirito felé valami cselekvést.

A Hotelben már várták őket. Megkapták szobakulcsukat és siettek föl. Mikor kinyitották az ajtót, rájöttek, hogy nem épp azt a szobát kapták mit kértek. 2 szoba 2db kétszemélyes ággyal és köztük egy nappalival és az egyik szoba mellett, ahogy beléptek jobbra 1 kis szoba 1 db ággyal. Vigyorgott erre Takeo és megszólalt: „Szerintem apátoké az 1 ágyas.” Majd elviharzott ugyan azzal a széles vigyorral. Majd Kohta szólalt meg: „Szerintem, ha már itt tartunk, megyünk Junnal Takeo mellé.” Majd Kohta megragadta Jun kezét. Kirito és Aiji maradtak ketten a külön szobára és egymásra néztek szótlanul. Kirito az ajtó felé billentette a fejét, majd halkan megindultak.

A szobában lepakolták cuccaikat. Kirito körbenézett és megállapította: mennyire sok a szekrény. Elkezdett kicsomagolni. Ellenben Aiji összekuporodva lefeküdt le az ágyra. „Aiji, te nem fogsz kipakolni?” Kérdezte Kirito, közben felemelte egyik szemöldökét. „Fáradt vagyok nagyon. Pihenek egy kicsit és utána kipakolok. Csak egy kicsit kérlek. Rettentően kimerített ez az út.” Aiji nézett álmos fejjel Kirito felé. „Rendben. Csak kérlek, ne könyörögj. De utána akkor pakolj ki. Vagy legalább most vedd fel a pizsamádat és takarózz be. Látom, hogy fázol.” Aiji ismét álmosan csapkodó pillákkal felnézett. „De én nem szoktam betakarózni. Jól el leszek az ágytakaró felett.” Majd nem bírta tovább és lehunyta szemeit. Pár perc múlva mély álomba hullott. Kirito közben pakolt tovább és pillantásokat vetett. Látta, hogy fázik Aiji, végül megsajnálta. Körbenézett és pár darab pokróc összehajtva le volt rakva a szekrényen. Felkapott kettőt és betakargatta a szőkét gondosan. „Csak még ez hiányzik… Megfázz a nyaralás alatt. Még orvoshoz is vigyelek.”

Közben Jun és Kohta is kipakoltak. „Nee. Jun! Ez elintézve!” Vigyorgott Kohta. „Igen. Végre lehetnének legalább beszélő viszonyban! Nem csak 1-2 mondat váltásig terjedjen ki köztük a bandatárs fogalom. Takeo is örülne. Végre minden vidámabb lenne.” Jun mosolygott magának és Kohta felé sétált. Végül egy ártatlan csókot nyomott szájára. „Mi velük van a legkevesebb baj Kohta. Mi igazán összetartó tagok vagyunk.” Kohta még jobban vigyorgott. „Igen… Szorosan összetartó tagok.” Majd kopogás hallatszott az ajtó felől.

„Én vagyok az Takeo!” Az ajtó ki nyílt és belépett közkedvelt dobosuk. „Nah mit szóltok a kis haditervemhez?”

„Takeo te benned bízhatunk. Ezek szerint te kérted így a szobákat?”

„Naná! Gondoltam ti úgy is együtt kéritek, én külön és ők ketten meg végre rá lesznek kényszerítve a beszélgetésre…” Majd Takeo egy elégedett vigyorral és karba tett kézzel állt az ajtóban.

„Hálásak vagyunk. Ostoba egy bátyám van néha. Nem tudom miért olyan visszahúzódó bizonyos emberekkel. Jó, minket azért előbb ismert, de igazán megismerhette volna Aijit közelebbről is.”

„Majd kiderül, hogy mit érünk el ezzel.”

Pár óra elteltével Aiji felébredt. Álmos szemei előtt egy alak rajzolódott ki. Nem tudta kicsoda az hirtelen. Mikor kezdett elméje visszatérni látta a hollóhajú formát, majd világossá vált számára Kirito ül és olvas mellette. A takarók szélét megmarkolta és fejére húzta. Végül a fekete hajú megszólalt: „Láttam, hogy nem fáztál… Nem akartam, hogy tüsszögve orvoshoz járkáljak veled a nyár közepén. Ezért takartalak be.” Miközben olvasott tovább. „Nem kellett volna. Nem vagyok megfázós. De azért köszönöm.” Majd óvatosan lehúzta fejéről a takarót. „Neee… Kiricho… Álmos vagyok….” Kirito felemelte szokásához híven egyik szemöldökét és rá nézett a könyv felett, részben a megnevezés miatt.

„Akkor aludjál. Senki nem mondta neked, hogy ne. Este nem fogsz tudni aludni így. De az nem az én bajom.” Majd visszafordult a könyvhöz. Érezte egy kéz kúszik fel a hasán keresztül és átfogja a derekát. Majd egy fej ereszkedik a gyomrára. Felemelte a könyvet és nézte, ahogy a szőke hajtincsek futnak szerteszét hasán. Olvasott inkább tovább.

„Nee… Kiricho… Leszel a párnám?” Kirito felelte a könyvet és kissé lenéző kifejezéssel lenézett hasára ahol egy pár csokoládébarna szem meredt rá mosolyogva.

„Nem Aiji… Te is kaptál párnát. Rajtam kívül persze.”

„Kirito. Miért nem beszélsz sosem velem? Nem kedvelsz?” Aiji még mindig nézett rá, de már szomorúban.

„Az enyhe kifejezés. Tudod milyen unszimpatikus vagy nekem? Ennek ellenére dörgölőzöl hozzám…”

Aiji érezte, hirtelen szorul a gyomra és szemei könnyel teltek meg. Megemelte magát és háttal Kiritonak ledőlt párnájára. Fejére húzta a takarót. Ennek ellenére egy perc elteltével hallani lehetett a szipogásokat. Kirito csak ingatta fejét. Azután Aiji felállt, tárgyilagosan közölte:

„Hazamegyek, vagy Takeohoz. Vagy inkább itt hagyom a bandát. Ha neked így jobb.” Könnyeit törölgetve kiment a mosdóba maga után becsukva ajtót. A hollóhajú felemelte hangját: „NEM azt mondtam, hogy fuss el, vagy lépj ki. Csak a saját véleményem. Ezen változtathatsz bármikor.”

„Jha! Még jobban utálj.” Hallatszott a sírással keveredett hangban.

Takeo belépett ajtón vigyorogva. „Kirito! Végre beszélsz Ai…” Hirtelen arcára fagyott mosoly mikor hallotta Aiji sírását. Kirito olvasott mintha mi sem történt volna. „Gratulálok Kirito, és magamnak…” Takeo közölte és bement a fürdőszobába.

„Aiji, mi történt?” Közben megölelte a szőkét.

„Azt mondta, hogy utál. – (Újabb hangos sírás követte és minden szónál szinte elcsuklott.) - Azt mondta, hogy utál… - Nem akarok itt maradni - Takeo. - Sehol. - Fáj. - Most.”

„Sh… Megoldódik. Minden. Csak hagyd egy kicsit. Mi történt?”

„Én.. Csak szerettem volna közelebb kerülni hozzá, hogy beszélgessünk. Átöleltem és kérdeztem lesz e a párnám míg alszom. Megkérdeztem, nem e kedvel, ő mondta, hogy gyűlöl.”

„Jajj Aiji ismered. Megoldódik. Nyugodj le.”

„Nyugodjak le? Takeo,…” Majd füléhez hajolt és suttogott. „Ha barátnak szeretném, akkor nem érdekelne, de.. De.. Én beleszerettem… Én ostoba…”

„Jajj. Akkor nagyobb a gond, mint kéne. Mondtad neki?”

„Dehogy.. Szerinted adjak kezébe még 1 fegyvert, hogy még jobban összetörjön?” Takeo ingatta fejét.

„Elmondom Junnak és Kohtának. Kohta ismeri testvérét, és ők tudnak segíteni.”

„Ne.. Még ők is megutálnak. Mint Kirito. Pedig én csak kedves akartam lenni, hogy lássa, foglalkozom vele…”

„Nah most kimész, abbahagyod a sírást. Addig foglald le magad és legyél minél többet Kirito körül. Mindig kedveskedj vele. Ha ő is kedveskedik, mosolyogj rá szélesen, ha tudod, dörgölőzz. Azt világ életében szerette, ha ő volt a főnök, te meg aki alatta vagy. Közben mi kiötlünk valamit.”

„Megfogadom” még mindig szipogott. „Köszönöm Takeo.” Megölelte. Majd Takeo kiment a fürdőszobából.

„Nah, a sírósbaba lenyugodott?” Kérdezte Kirito egy flegma hangnemben.

„Igen… Amúgy nem egy sírós baba. Hanem egy ember, egy férfi, aki lehet nálad gyengébb és ő például nem útáll téged, mint te őt.” Majd Takeo hátat fordított és kiviharzott a szobából.

Kirito felkelt az ágyról és kinyitotta az ajtót.

„Gyere sírósbaba. Nekem el ne aludj a wc-n ülve. Meg pakolj ki végre. Nah, gyere.” Majd két kezét megfogta és felhúzta Aijit. Túl gyenge volt és fáradt hozzá dőlt és Kirito átölelte szorosan el ne essen. Érezte Kirito illatát. Úgy tett, ahogy Takeo mondta. Oda dörgölőzött jobb híján más nem lévén, Kirito nyakához. Kirito kezdett valamit sejteni. De nem szólt. ’Hagyom, had történjenek az események. Lehet félre értem és mindenkivel ilyen amúgy is. Ha majd akar valamit tőlem, szól, vagy cselekszik. Addig várok.’

„Sírósbaba. Állj a lábadra. Nem viszlek ki.”

„Ha elveszed kezeidet a derekamról, kimegyek.” Hirtelen a hollóhajú kezeit elkapta. Aiji kiment a szobából. Elkezdett pakolni ígéretéhez híven.

Takeo Kohtáék szobája ajtaját szabályosan berobbantotta, és beviharzott rajta.

„Kohta! Jun! Van1 jó és 1 rossz hírem. A rossz, hogy tesód most jelentette ki, hogy gyűlöli Aijit. A jó, Aiji most mondta nekem, hogy szerelmes idióta tesódba. Mi a rák legyen?”

„Heh? Jól összehozták. Bár tesómat ismerve, igazándiból nem utál senkit, csak szívébe kell lopni magát. Huh… Aijihoz mit mondjak. Sok szerencsét, ha sikerül neki.”

„Jó Kohta, de inkább azt mond, hogy mi az amivel el tudja csábítani, nem pedig, hogy sok szerencsét.”

„Ő... Kirito akármennyire diktátor, szereti, ha ő a felsőbbrendű a másik a gyengébb és megalázkodik, de emiatt a bókoknak sosem ellenáll…”

Majd Takeo beviharzott Kiritoék szobájába. „Jajj” Aiji mutatok valamit!” Intett felé és menjen vele. Majd elmondta, amit Kohta mondott és belökdöste Kohtáék szobájába.

„Hallottam Aiji mi történt. Gomen. Tesóm nevében is…”

„Tehát rajta kívül mindenki tudja?” Mondta paradicsom vörösen… „De én megyek vissza. Még nem fejeztem be a pakolást. Ő meg leszedi a fejemet…”

„Igen, rend mániákus… Jha! Meg más is, de majd hozzászoksz…” Aiji rosszalló pillantást vetett Kohta felé.

„Mint például?”

„Ő... Majd megtudod az apró bogarai micsodák, de ha szereted, nem izgat majd túlzottan…”

„Áh köszönöm a  jövőbeni beszédet. Megyek vissza.”

Amikor visszatért Kirito ismét olvasott.

„Ma befejezed még, vagy holnap?”

„Nyugi van Kirito. Azért jöttem, hogy befejezzem.”

„Jó én elmegyek fürödni. De addigra legyen végre rend. Már zavar, hogy nincs helyén semmi.”

„Rendben. Addig én folytatom.” – ’Menj, én meg beviszek majd pár dolgot. Az öncélomról nem kell tudnod…’

Kis idő sem telt el hallotta Aiji a víz zúgását. Odasétált az ajtóhoz. „Jajj Kirito be kéne mennem! Le kéne mosni az egyik polcot, mert piszkos.”

„Gyere…” – Jött bentről a hang. Aiji beslisszant gyorsan. Közben Kirito felé nézett mintha véletlen lenne. Oda ment a csaphoz és leakasztotta a rongyot és bevizezte. Megint Kirito felé nézett és szemével átpásztázta testét.

„Mindenkihez bekéredzkedsz rongyért, és utána megbámulod?”

„Nem… Csak tudod, viszket az orrom és így meg tudtam a vállammal vakarni, mert vizes a kezem…” Kirito nézett Aijira miközben ingatta fejét.

„Jó, csak máskor mást nézz akkor, ne engem. Például a csempét.” – Hirtelen Kiritonak ötlete támadt. – „Jajj Aiji! Megmosnád hátam, mert ugye nem érem el.. És..”

„Üm… Oké…” – Letette a rongyot a csaphoz és Kirito hátához hajolt. Óvatosan el kezdte masszírozni.

„Köszönöm Aiji. De, egy kicsit lejjebb, ha megkérhetlek.” – Aiji magában vigyorgott és kezei lejjebb csúsztak.

„Lejjebb Aiji. Még. Egy kicsit. Úgy.” – Aiji kezei a derekát fogták. Elkezdte masszírozni. Haladt lejjebb minden bátorságát összeszedve.

„Köhm. Aiji. Az már nem a hátam…” – Aiji nem hagyta abba, és kezei előrébb kúsztak Kirito ágyéka felé. Majd belső combját simogatta. „Én nem azt mondtam, hogy elégíts ki…”

„KIRITO! Te nagyon érzéketlen, önfejű, egoista, bunkó vagy!” Majd Aiji hátátfordított és kiment a fürdőből. Neki dőlt az ajtónak és ismét sírni kezdett. Befejezte a pakolást, ledőlt az hassal az ágyra, fejére húzta a párnát. Hallotta az ajtót kattanni, de nem érdekelte. Érezte egy kéz simogatja a hátát.

„Aiji! Öhm.. Ühm.. Bocsánat.. Igazad volt… Menj be fürödni. Még meleg a víz…”

Aiji könnyes szemekkel bólintott és elment fürdeni. Hamar sétált vissza. Egy szál alsó nadrágban. Kirito megint olvasott. Most ezt a tényt kívül hagyta. Összehajtotta a szennyest és lefeküdt aludni. Egy ideig forgolódott, majd Kirito eloltotta a lámpát. Még mindig forgolódott.

„Aiji, nem megmondtam, hogy ne aludj délután?” Mondta komoran.

„De, de nagyon álmos voltam. Én hibám és igen. Nem tudok aludni. Fázom…”

„Nem csak egy boxerben kéne lenned. Például egy pólót felvennél, melegebb lenne. Nem?”

„Nem. Nem szeretem. Éjszaka nem szeretem, ha van más is rajtam. Otthon még kevesebb van rajtam.” Érezte egy kéz csúszik derekán, Kirito közelebb húzta magához. Végül szorosan ölelte.

„Jobb? Fázol még?”

„Jobb. Már nem fázom.” – ’Most vagy soha’ gondolta Aiji.

Kirito érezte Aiji megmozdul karjaiban. Közelebb hajolt. Érezte ajkain a meleg lélegzetet. Majd végül Aiji ajkait. A következő lépés rá várt. Lassan elkezdte mozgatni száját. Majd nyelvével Aiji alsó ajkaival játszott végül feltárta száját. A hő kellemes volt és hirtelen találkozott egy lágy, selymes, mégis éhes nyelvvel. Együtt táncoltak egy forró ritmusra. Kirito kezei lejjebb csúsztak és szorosan megmarkolta Aiji fenekét, aki a meglepetéstől megszakította csókjukat és felszisszent. Kirito nem engedte Aiji ajkait elveszni. Újra megcsókolta. Immáron felmászott Aiji teste fölé és elhelyezte magát Aiji lábai közt.

„Ő.. lehet, rosszkor szólok, de így első éjszaka… Ennyire előre kéne lépnünk?”

Érezte Kirito keze vándorol lejjebb, folytatta a csókokat Aiji nyakán és egy helyen megállt harapni és szívni. Egy élénkvörös foltot hagyva a puha, selymes bőrön.

„Neked sok? Akkor abbahagyom…”

„Egy darabig folytathatjuk… De én.. Nem hinném fel vagyok készülve, hogy most éjjel azonnal szexeljünk…”

„Voltál már férfival? Vagy inkább úgy mondom, hogy voltál már uke?”

„Nem…” Egy félénk válasz jött.

„Jó akkor máshogy is megkérdem. Aichu.. Akarsz engem? Akarod, hogy magamévá tegyelek? Most…” – Aiji nyelt egyet.

„Nem bánom. Folytasd…”

Érezte, ahogy Kirito keze játszik az alsó nadrágja szélével. Először a fenekét fogta meg megint. Egy ujja bevágtázott a két part közé egyenesen a lyukhoz, de hamar otthagyta. Azt a későbbi időkre hagyta. Végül megfogta Aiji férfiasságát. Simogatni kezdte finoman. El akarta küldeni Aijit az őrület határára. Nyelvével játszott a forró bőrön, végül fogai közé vette a jobb mellbimbóját és szívni, nyalni kezdte. Ezt Aiji hangos nyögései követték. Kicsi zihálások és nyávogások. Kirito haladt lejjebb, köldökénél ismételten megállt harapni a vékony bőrt. Jobb kezével segített lehúzni a boxerjét. Folytatta vándorolását Aiji ágyékáig, elkezdte óvatosan harapdálni, utána belső combjai következtek. Aiji csípőjét felemelte, de Kirito kezei lefogták. Hirtelen célba vette Aiji férfiasságát. Eleinte puha csókokat lehelt tetejére, majd nyalni kezdte alapjától a fejéig. Végül szájába vette ameddig tudta. Érezte, ahogy hátul a torkához ér. Hallotta Aiji hangos nyögéseit. Tudta, hogy az extázis uralja már a másikat. Kis időmultán a még kemény Aiji kicsúszott szájából.

„Van Aiji szívem kézkrémed?” Kirito homlokon csókolta és lehajolt az ágy másik oldalához valamit keresni. Aiji megtalálta hamar a kívánt krémet, majd letette a másik párnára, Kirito is közben újra pozícionálta magát Aiji lábai közt. Jobb kezét felemelte és letett egy csomag óvszert a krém mellé. Aiji értetlen arca elárulta, hogy sejti a történéseket, de nincs tisztában vele.

Kirito kevés krémet préselt ujjaira és becsúsztatott kettőt. Aiji felszisszent a fájdalomtól. Majd próbálta nyugtatni magát. Nem lesz semmi gond. Mikor Kirito késznek érezte Aijit, kihúzta ujjait. Aiji nézte, ahogy Kirito fogával kinyitja az óvszert, óvatosan legördíti álló keménységén és arra is, ken egy kevés krémet. Végül a szőke lábait maga köré tekerte. Lassan elkezdett befelé csúszni. Végül tövig benne volt. Aiji nyögésekkel, sziszegésekkel töltötte meg a szobát. Lassan elkezdett Aijiban mozogni, aki fejét a párákba temette és mosoly jelent meg arcán. Kirito iránt érzett szeretet, vágy kiteljesülésének érezte ezt, ha még csak egy éjszakás is volt ez az egész.

A hollóhajú hirtelen megharapta nyakát. Kizökkentve a képzelődésből. Kinyitotta szemét és felocsúdott, hogy a valóságban történik ez. Vonaglik, nyög és élvezi, ahogy Kirito magáévá teszi.

„Még! Kirito, gyorsabban! Gyorsabban!” Közben Aiji karjait Kirito mellkasa köré tekerte. Hirtelen érezte, fordulatot vesz a világ. Ő van most felül. Kirito alul. Lenézett és látta, most ő mozog. Lassan folytatta a mozgást azzal a hévvel. Egyre hangosabban nyögött és érezte közben lüktető tagja köré ujjak csavarodnak. Minden egyes mozdulatánál a kéz még élvezetesebbé teszi. Egyre gyorsabban mozgott, testében Kiritoval. Végül a pontot elérve magját útnak eresztette. Folytatta. Kedvese számára sem volt sok, de ezzel előrébb hozta az élvezet csúcsa felé. Majd hangos nyögés kíséretében, elkapja egy pár kéz csípőjét, körömmel belemarkolt és lehúzza. Összeomlottak egymáson. Kirito kereste az ő száját. Meg lepődött ezen. Csókolózni kezdtek. Amolyan szex utáni levezetésként. Szép lassan álomba ringatva egymást.

Másnap reggel Aiji egyedül találta magát meztelenül az ágyon. Miután felöltözött, reggelizni indult. Mindenki ott ült, kivéve Kirito aki kicsit távolabb. Aiji leült Takeo mellé. Aki fojtogatta a nevetést és a többiek is.

„Mi történt?”

„Semmi Ai…chu…” Mondta nevetve Takeo. Aiji értetlenül nézett, hogy most mi történt.

„Ehh… Vékonyak a falak.” Mondta Kohta nevetve. Aiji továbbra is értetlenül nézett és leült Kirito mellé a másik asztalhoz.

„M… jó reggelt… Min nevetnek?”

„’Reggel. Rajtunk.” Válaszolta röviden.

„Heh? Miért?”

„Mert végig hallgatták, hogy dugtunk az éjjel.. Ezért…” Majd feléjük nézett amolyan megöllek, ha nem kussolsz nézéssel.

„Oh. Ez baj?”

„Nem, de most ez olyan vicces nekik.” Aiji odabújt Kiritohoz és vállára tette fejét.

„Mit olvasol?”

„Újságot.”

„Haragszol rám?”

„Nem.”

„Megbántad?”

„Nem.”

„Jó… Jó volt?”

„Igen.”

„Eh… Járunk?”

„MI???????” Kirito nézett meglepődötten.

„Tudod.. Amolyan… Kapcsolat szerűség. Te és én.”

„Értem én. Miért? Te szeretnéd?”

„Mert… Szeretlek és igen. Én szeretném.”

„Ha szeretsz… Mindent meg lehet próbálni. Pont ezt… Miért is ne. Oké!”

Hirtelen a háttérből egy>>Yeee<< szakította meg.

„Akkor mostantól együtt vagytok?” Jun vigyorgott.

„Ezek szerint…” Majd Kirito átkarolta Aijit és olvasta az újságját tovább.

Minden szép és jó volt, aztán feloszlott a banda, mert Takeo szobájának a fala általában vékonyabb volt mint a többieké és ment a féltékenység egymás közt. XD Végül mindenki más bandába került és együtt maradt, mert minden szép, ha vége jó, de egy udvarban egy kakas fér meg. XD Még ha testvérek is.

Na szépen élnek amíg… Amíg szépen élnek, na.

Notesz:

-A kézkrém viccesen jött. Gyakori a yaoikban helyben van síkosító, ami szerintem gyakran vicces is, mert csak úgy nem járkálunk azzal. Kézkrém vagy krém vagy valami illó olaj annál ritkább. XD Pedig az sokkal hihetőbb.